A betegek nem mehetnek az elvándorló orvosaik után, a helyzet drámaibb, mint gondoltuk. Gaál Péter és Papp Magor tüzekről, tűzoltásról és az egészségügyi rendszerváltozásról beszélt lapunknak.
Niczky Emőke: A fiatal orvosok felvállalták, hogy a betegek érdekében is letétbe helyezik a felmondásukat. Az idősebb doktorok ezek szerint jól érzik magukat?
Papp Magor: Szerintem már senki nem érzi jól magát a magyar egészségügyben, sem a dolgozók, sem a betegek. Régóta áldatlan állapotok uralkodnak, de most került munkaközelbe egy olyan generáció, amely sokkal kevésbé köt kompromisszumot, és ha azt látja, hogy nem tudja a szükséges életfeltételeket kialakítani, sokkal hamarabb feláll és elmegy. Ugyanakkor azt is kell látni, hogy a példaképeik, a negyven-ötven éves, tapasztalt kollégák nyelvet tanulnak, és szintén csomagolnak, tehát a kettő egy időben történik. Nem csak a miénk ez a mozgalom, csupán mi vagyunk a hangosabbak.
N. E.: Mióta ilyen rossz a helyzet?
Gaál Péter: Eróziós folyamatról van szó, amely egyre erősebb, és talán most érkezett el a fordulópont. Ha nem lenne ez az akció, akkor is súlyos problémákkal kellene szembenézni, csak éppen csendben menne el ugyanennyi ember. A teljes cikk itt olvasható.
Vélemény, hozzászólás?